A kérdezés – hallgatás egyensúlyának varázsa

A mediáció módszertanok összessége, egy folyamat, melyben a kérdezés és a hallgatás egy a helyzethez és a személyekhez igazított struktúra szerint váltakozik. Megfelelő kérdezési technikával nem csak a folyamat irányát, a mediációs ülések előrehaladását lehet irányítani, hanem a megértést, az empátia kialakulását, végső soron a kapcsolat megváltozását is elősegítheti.

Miért kérdezünk?

• Segítsük a feszültség levezetését, a ventilálást;
• kontextusba kerüljünk;
• eljussunk a támogató megértéshez;
• előre lendítsük a folyamatot;
• a résztevevőket a jövőn való gondolkodás felé tereljük;
• áttörjük az elakadásokat, belső gátakat;
• gondolkodásra késztessünk;
• stimuláljunk, kilendítsük a résztvevőket a passzívitásból;
• új perspektívákat nyissunk meg;
• elősegítsük a megértést.

Természetesen a kérdezés célja és módszere szituációtól és az ülés egyes szakaszainak fejlődésétől függ, de összességében ez az egyik legerősebb eszközünk. 

Nem elég hogy jó legyen a kérdés, azt jókor is kell feltenni!

A jól kérdezés kihívás elé állítja a status quo-t!

Milyen típusú kérdéseket teszünk fel egy mediáció során:

• amelyek reflexióra / önreflexióra ösztönöznek;
• tisztázó kérdéseket, amik megvilágítják az összefüggéseket;
• általában nyitott kérdések, mert az viszik tovább a beszélgetést;
• alternatívák megtalálását ösztönző kérdéseket;
• jövőbe mutató kérdéseket, hogy az eredmény felé közeledjünk.

A kérdéseink minden esetben szigorúan elfogulatlan, nem értékelő jellegű, nem értékítéletet, előítéletet tartalmazó kérdések lehetnek, hiszen a vita pont ezek miatt alakul ki általában. Ha mi is ugyanazokat a rossz sablonokat használjuk, mint amik a problémához vezettek, akkor a problémák elmélyülnek ahelyett, hogy kilendüljenek a holtpontról.

A kérdezés nem inkvizíció, nem felelősségre vonás, vagy vizsgálat, a válasz nem lehet a kérdésbe beleszőve, ez sosem lehet a kérdező szerepe. Az ilyen típusú kérdések komoly bizalomvesztéshez, vagy torz és végrehajthatatlan megállapodásokhoz vezetnek, ami a teljes folyamat megakasztását eredményezheti.

Mikor és hogyan hallgatunk?

Mindaddig hallgatunk, amíg az hasznos és szükséges. A folyamatok kisiklása megakadása jele annak, hogy ideje kérdezni. A hallgatás csakis aktív és értő hallgatása lehet, különben nem motiválja a résztvevőket és visszahúzódásra készteti.

A jól időzített csend ereje

Nem csak akkor hallgatunk, amikor valaki válaszol. A csend ereje sokszor az elgondolkodtatásban, vagy a megnyílás lehetőségében van. Abban a pár másodpercben, amikor az elhangzottak feldolgozhatóak, amikor azok az önreflexió elkezdődhet, és elmélyülhet a befogadás. 

És így megteremtődik az egyensúly.