A kérdezés – hallgatás egyensúlyának varázsa
A mediáció módszertanok összessége, egy folyamat, melyben a kérdezés és a hallgatás egy a helyzethez és a személyekhez igazított struktúra szerint váltakozik. Megfelelő kérdezési technikával nem csak a folyamat irányát, a mediációs ülések előrehaladását lehet irányítani, hanem a megértést, az empátia kialakulását, végső soron a kapcsolat megváltozását is elősegítheti.

Miért kérdezünk?
- Segítsük a feszültség levezetését, a ventilálást;
- kontextusba kerüljünk;
- eljussunk a támogató megértéshez;
- előre lendítsük a folyamatot;
- a résztevevőket a jövőn való gondolkodás felé tereljük;
- áttörjük az elakadásokat, belső gátakat;
- gondolkodásra késztessünk;
- stimuláljunk, kilendítsük a résztvevőket a passzívitásból;
- új perspektívákat nyissunk meg;
- elősegítsük a megértést.
Természetesen a kérdezés célja és módszere szituációtól és az ülés egyes szakaszainak fejlődésétől függ, de összességében ez az egyik legerősebb eszközünk.
Nem elég hogy jó legyen a kérdés, azt jókor is kell feltenni!
A jól kérdezés kihívás elé állítja a status quo-t!
Milyen típusú kérdéseket teszünk fel egy mediáció során:
- amelyek reflexióra / önreflexióra ösztönöznek;
- tisztázó kérdéseket, amik megvilágítják az összefüggéseket;
- általában nyitott kérdések, mert az viszik tovább a beszélgetést;
- alternatívák megtalálását ösztönző kérdéseket;
- jövőbe mutató kérdéseket, hogy az eredmény felé közeledjünk.
A kérdéseink minden esetben szigorúan elfogulatlan, nem értékelő jellegű, nem értékítéletet, előítéletet tartalmazó kérdések lehetnek, hiszen a vita pont ezek miatt alakul ki általában. Ha mi is ugyanazokat a rossz sablonokat használjuk, mint amik a problémához vezettek, akkor a problémák elmélyülnek ahelyett, hogy kilendüljenek a holtpontról.
A kérdezés nem inkvizíció, nem felelősségre vonás, vagy vizsgálat, a válasz nem lehet a kérdésbe beleszőve, ez sosem lehet a kérdező szerepe. Az ilyen típusú kérdések komoly bizalomvesztéshez, vagy torz és végrehajthatatlan megállapodásokhoz vezetnek, ami a teljes folyamat megakasztását eredményezheti.
Mikor és hogyan hallgatunk?
Mindaddig hallgatunk, amíg az hasznos és szükséges. A folyamatok kisiklása megakadása jele annak, hogy ideje kérdezni. A hallgatás csakis aktív és értő hallgatása lehet, különben nem motiválja a résztvevőket és visszahúzódásra készteti.
A jól időzített csend ereje
Nem csak akkor hallgatunk, amikor valaki válaszol. A csend ereje sokszor az elgondolkodtatásban, vagy a megnyílás lehetőségében van. Abban a pár másodpercben, amikor az elhangzottak feldolgozhatóak, amikor azok az önreflexió elkezdődhet, és elmélyülhet a befogadás.
És így megteremtődik az egyensúly.